Élet gerincproblémák nélkül

Ha beletörődöm az akkori állapotomba, akkor:

• Nem tanulok többé, mert úgysem bírok ülni a képzéseken.
• Nem szülök második gyermeket, vagy ha mégis, nem emelem, ölelem, cipelem, ülök mellette a földön, sétálok vele, vagy szaladok a bicikli mellett, mert mindezt gerincbetegen nem, vagy csak korlátozva lehet megtenni.
• Nem maradok a szakmámban (akkor még óvónő), mert nem tudom ellátni a feladataimat.
• Nem megyek kirándulni, mert nem bírom tartani a tempót a saját korosztályommal sem, nemhogy a fiatalabbakkal.
• Nem megyek moziba, színházba, mert nem bírok végig ülni egy előadást.
• Nem oktatok jógát, mert hitelesség szempontjából kb. nulla egy gerincbajos jógaoktató. (Itt köszönöm meg azon vendégeim kitartását, akik az egész sztori alatt mellettem voltak.)
• Nem vagyok jó társaság, mert a nyavalyámat nem lehet titokban tartani, csak ideig-óráig, és egy lehúzó, fájdalmas képű emberre nem kíváncsi senki.
• Nem öltözöm csinosan, mert minek ahhoz szép ruha, hogy itthon fetrengjek és sajnáljam magam.
• Nem látok, nem érzékelek a világból semmit, mert a saját bajom a világ.

És mindez hová vezetett volna?

• Maradok annyi tudással, ami sokaknak elég lehet, de nekem nem.
• Lányos anyukaként sosem ismerem meg a csodálatos kisfiamat.
• Bedöcögök ugyan a munkahelyemre, de kivonom magam a nehezebb, megerőltetőbb feladatok alól. Aztán előbb rossz szemmel néznek rám, később búcsút intenek.
• A szabadidős tevékenység a szükséges bevásárlásra, néha egy-egy sétára korlátozódik, és az is fáraszt. Inkább el sem indulok.
• A hobbimról örökre lemondok, és csak néhány fénykép emlékeztet a régi szép időkre.
• Irigykedve-gyűlölve nézek mindenkire, aki többet bír, többre képes, mint én.

De nem akartam, hogy ez így legyen. Élni akartam, teljes életet. Családdal, gyerekekkel, tanulással, szórakozással, örömteli munkával.

Azt kerestem, ki az, aki segít nekem megérteni, mi van velem. Ki az, aki meg tudja mondani, hogyan segítsek magamon. Nem azt akartam, hogy valaki adja már be végre a jó gyógyszert, amitől majd minden fájdalmam egy csapásra megszűnik. Már tudtam, hogy ilyen nincs. Azt akartam, hogy tisztán lássam, mi a teendőm a következőkben.

Onnantól, hogy tudtam, láttam mit kell tennem, egyértelmű volt a döntés. 

A célom a fájdalommentes, boldog élet, amire előbb csak vágytam, aztán el is értem.

A folyamat hosszú volt, kemény, és rengeteg munkát igényelt. Nagy küzdelem és feladat azt megfejlődni, hogy ne a külső körülményektől függjön az életem. 

Amit a gyógyulásom alatt megtanultam, kipróbáltam, kidolgoztam, ahhoz látnom kellett, mi van odabent. Mi van olyan mélyen, amit semelyik orvos, semelyik terapeuta nem tár fel előttem. Az okokat, amelyek megértése nélkül elképzelni sem lehet az elindulást.

Kezelhettek volna még évekig, de hosszú távon semmi nem hozott volna ki a vissza-visszatérő fájdalmaimból. Mert ha nem tudom meg, hogy mi a gerincproblémáim és a tüneteim valódi oka, minek kell történnie a testben ahhoz, hogy fájdalmakat generáljon, akkor nem is fogom tudni hatékonyan kezelni.

De ki tudja?
Az orvosok? A gyógytornászok? Manuálterapeuták? Masszőrök?
Talán.

De leginkább a legújabb kutatások, mert az emberi test működését még most sem teljesen ismerjük, folyamatosan a mai napig találnak új, releváns mechanizmusokat. És még mindig van mit felfedezni. Ám a jelenlegi eredmények is merőben módosultak a régi iskolákhoz képest. 

Mára már bebizonyosodott, hogy a hagyományos gerincgyógyászati terápia nem igazán működik. Fájdalmat csillapít, elnyom, tüneteket kezel. Átmeneti segítséget nyújt a pácienseknek, nem pedig végső megoldást. 

Ahhoz a gyökérokokat kell először megszüntetni, a fájdalom forrását kell kiiktatni, hogy a szervezet újraindításával elérjük akár a teljes felépülést is.

Mert minden ember alapvetően egészséges gerinccel születik. Megtanulunk kúszni, mászni, járni, és ez a mozgásfejlődés során kialakult “tökéletesség”, az idegrendszerünkbe beíródott alap mozgásminta meg is marad jó sokáig. De aztán akaratlanul is belekényszerülünk olyan helyzetekbe, szokásokba, amik rossz irányba viszik, rombolják a mintáinkat, amihez nem tud alkalmazkodni a test, ezért fájdalommal reagál.

A terápák kezelgetik ugyan a fájdalmat, de a gyökérokot nem.

A mozgásminta újratanulása egyenlő egy szoftverfrissítéssel. A régi, rosszul funkcionáló helyére kerül az új. De sajnos a testben nem elég egy gombot megnyomni és pár percet várni, mint egy számítógépen. És azt sem lehet, hogy mindenki “gépét” ugyanúgy frissítsük. Egy speciális mozgásprogram ennél jóval komplexebb. 

Mert ahány ember, annyi gerincfájdalom. Rengeteg dolog befolyásolja egy ember „betegségét”, és ugyanennyi – ha nem több – tényezőtől függ a „gyógyulása” is. Ezért nem lehet ugyanazt a programot mindenkire ráhúzni.

Egy általános sémát akármikor letölthetsz a netről. De ami nekem/rajtam segített, az nem fog rajtad is. Neked a te testedhez, életedhez, múltadhoz, fájdalmadhoz adaptált program kell.

Én ebben nyújtok segítséget a gerincproblémákkal élő embereknek, már évek óta. Személyre szabott programmal dolgozom, amelynek eredményeképpen olyan mértékű változást lehet elérni, ami jelentősen javítja az életminőséget.

Aki csak álmodott a fájdalommentes életről, az rövid időn belül, fokozatosan tapasztalta meg annak közelségét. Az tehát, hogy diagnosztizált gerincbetegként, műtött sérvesként is újra egészségesen mozogj, sportolj, nem ábránd.

Sok munka, energia, de főleg elszántság és kitartás kell a cél eléréséig. Hiszen sokkal kényelmesebb a megszokott élet, a szokások, a kifogások keresése a változtatásra, mint a komfortzónából kilépve a jövőre koncentrálni. 

De ha végre elhatározod magad és változtatni szeretnél, rajtam nem fog múlni.